„
Száguldva vágtat, rohan az idő,
Sorra váltják egymást föl a hetek,
Minden nyár gyorsabb, mint az előző,
Az időnek nem mondhatsz „állj meg”-et…”
( Zsoldos Imre)
Ezzel az idézettel köszöntöttük az Idősek Otthona lakóit január 14-én.
Ez a nap nekünk az Idősek napja, mely idős emberekről, az ő tiszteletükről szól. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak kifejezését, hogy társadalmunknak ők is hasznos tajgai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel csakis ők rendelkeznek, és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket.
„Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.”
Ezek Sütő András szavai, de milyen igazak, hiszen a mi világunk felmenőinkkel: apáink, anyáink, nagyapáink, nagyanyáink életével, munkásságával kezdődött. Ők építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg.
Idén is szeretettel érkeztünk az Idősek Otthona lakóihoz, csak már nem 2. hanem 3. osztályosok voltunk. Tavaly volt településünkön a koreai kiállítás, melynek ünnepi megnyitóján mi is szerepeltünk. Ezzel az énekes-táncos műsorral kedveskedtünk idén városunk időseinek. Különösen látványos volt a kislányok legyezőtánca, amely Korea nem hivatalos himnuszának, az Arirang zenéjére, a tanulók énekével még eredetibbre sikerült. A tanulóink felkészítő nevelői voltak: Hortiné Tóth Éva, Fáczán Izabella, Lajkóné Tanczikó Tünde és Maksa Szabina.
Kedves Idős Emberek! Köszönjük a példamutatást, emberi értéket, az életbölcsességet, tapasztalataikat, melyeket átadtak nekünk. Köszönjük féltésüket, törődésüket, gondoskodásukat, a sok fáradozást!
Kívánjuk Önöknek, hogy családtagjaik szeretete aranyozza be hétköznapjaikat és ünnepeiket, ajándékozzák meg Önöket vidámsággal, békességgel, figyelmükkel, szeretetükkel.
A fotókat készítette és a szöveget lejegyezte: Fáczán Izabella
