Október
Októberben sokféle módon ajándékozott meg bennünket Isten. Gyönyörű, szinte nyári időnek örülhettünk. Ebben a hónapban a megdicsőült Egyház tagjai közül a kicsikkel Szent Ferencet és a Szűz Anyát köszöntöttük. A felső tagozatosak hétfőnként a lelki percekben a hónap más szentjeiről is hallgathattak példaadó történeteket. Szent Ferenc Istenhez ragaszkodását, szelídségét – mivel különleges kapcsolata volt a teremtett világgal, köztük az állatokkal, – közel lehetett hozni a kisiskolás gyerekekhez. Beszélgettünk arról, kik a szentek, mi a közös bennük és hogy mi is erre kaptunk meghívást. Kézműveskedtünk, közben közösen gondolkodtunk arról, mit és hogyan tehetünk a környezetünkért, a teremtett világért. Október a rózsafüzér, a Szűz Anya hónapja volt. Az immár hagyománnyá vált, „1 millió gyermek imádkozza a rózsafüzért” eseménybe iskolánk az idén is bekapcsolódott. Az áhitatot kicsiknél és nagyoknál beszélgetés és kézműveskedés előzte meg. A templomban nemcsak a békéért imádkoztunk közösen, hanem arra is lehetőség volt, hogy felnőttek és gyerekek saját imaszándékaikat is odavigyék égi Édesanyánk közvetítésével az Úr elé. A közös imádságot követően Gábor atya gondolatait is meghallgattuk. Az első évfolyam diákjai ebben a hónapban találkoztak Gábor atyával és segítségével ismerkedtek templomunkkal. Sok érdekes és „titkos” helyekre tekinthettek be a kisiskolások. Láthatták a miseruhákat, a „kincses ládát”, a nyitott tabernákulumot. Az évfolyammiséken, – melyek szeptembertől újra kezdődtek – már az alsós gyerekekkel és szüleikkel találkozhat az atya, aki bibliaórára, felnőtt katekézisre vár mindenkit. Az elsőáldozásra készülő gyermekek szüleivel is találkozott Gábor atya, ahol buzdította a megjelenteket, hogy gyermekükkel együtt járjanak szentmisére, hogy újra megtanuljunk hálát adni mindenért. A hónap utolsó foglalkozásain már a Mindenszentek ünnepére készültünk. Mécseseket készítettünk, beszélgettünk az elhunytakról, a temető látogatásról, imádkoztunk. Templomunk titulusa Mindenszentek, így november egyházközségünk búcsújával kezdődik. „A mi hazánk a mennyben van. /Fil. 3,20/ Hála neked Uram, hogy mi is meghívást kaptunk! Köszönjük, hogy vezetsz minket a szeretet ösvényén, tanítasz a szeretet nyelvére és segítőink, a szentek, közbenjárnak értünk! Amen. „Terád vár egy szép ország…”
Szeptember
Drága Atyám! Kérünk Téged, áraszd ránk Lelkedet, hogy Benned új erőt nyerjünk és készen álljunk az elkövetkező tanévre. Add, hogy kézzelfoghatóan érezzük és lássuk a Te gondviselésed! Emlékeztess minket arra, hogy munkánk nem hiábavaló, hiszen a jövő nemzedékét látjuk el azzal a tudással és eszközökkel, amelyre a későbbiekben szükségük lesz. Újítsd meg szenvedélyemet bölcsességed megosztására! Adj türelmet a diákokhoz, segíts, hogy tudjak higgadt és jószándékú maradni akkor is, amikor joggal lehetnék dühös! Táplálj bennem együttérzést azok iránt, akiket rám bíztál! Türelmet kérek Tőled a szülők és a kollégák, és saját magam felé is – a tanév rutinjába való visszailleszkedéshez, a különböző szerepek megfelelő betöltéséhez, az elintézendő dolgokhoz. Áldj meg engem, és emlékeztess arra, hogy Te minden nap minden lépésénél velem vagy. Ámen.
Már az új tanév első hónapja is bővelkedett programokban.
Szeptember elsején a Veni Sancte szentmisével kezdetét vette a 2023/24-es tanév. Az idei év mottója ” Krisztus a jövőnk!” Azért, hogy jelmondatunk életté váljon, elkészült az iskolánk hitéleti faliújságja is, melyen minden kisdiák Jézus felé tart a szeretet ösvényén. Minden osztályban igyekeztünk a gyerekek kézügyességére támaszkodva, képi módon is megjeleníteni ezt a gondolatot.
Iskolánkban a nagyobbak számára már hagyománnyá váltak a hétfő reggeli lelki percek, melyek segítséget szeretnének adni ahhoz, hogy a kisebbek minden reggel jöhetnek közös imára, ahol hálát adunk és segítséget kérünk az előttünk álló naphoz. Kezdetét vették az évfolyammisék is. Gábor atya minden osztállyal találkozik majd a tanév során a templomban. Az év minden hónapjában egyszer karizmatikus énekekkel és hangszerekkel szolgálunk a szentmisén, melybe felnőttek és gyerekek is bekapcsolódnak.
A munka kezdetét vette, de néhány diák, kísérő tanáraikkal Sarudon és környékén – az egyházmegye támogatásával – hittanos táborban járt. Tartalmas programokról számoltak be a haza térők.
A hónap elején Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét búcsúi szentmisében köszöntöttük. Településünk temető kápolnájának titulusa ez az ünnep. Az ünnep hetében iskolánk valamennyi diákja részt vett évfolyam vagy osztály szinten egy élő kereszt kialakításában, melyhez kapcsolódóan a felső tagozatosok egy feladatsort is megoldhattak.
Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén két történelmi eseményre emlékezünk: Krisztus keresztjének megtalálására, valamint visszaszerzésére.
A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet a hagyomány szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. A keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása. Az ereklyét, amelyet később elraboltak a perzsák, Hérakleiosz császár 630 körül szerezte vissza és vitte őrzési helyére – a legenda szerint mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.
Szent Gellért a pedagógusok védőszentje. Emléknapján szintén hagyomány, hogy Gábor atya az iskolánkban dolgozó valamennyi munkatársért ajánl fel szentmisét. Ez a közös ünnep szeptember 22-én volt, mely Lóczi Tamás atya előadásával kezdődött /Hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben? címmel/ melyben mindannyian megtaláltuk a nekünk szóló gondolatokat. A közös délután agapéval és egy orgonahangversennyel vált teljessé.
„Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”
