Egy újabb tanév vette kezdetét szeptember 1-én. Megörültünk a rég nem látott arcoknak, hallgattuk a kifogyhatatlan élményeket.
Iskolánk tanulóit három új kolléga is fogja tanítani az új tanévben.
Fogadják szertettel bemutatkozó leveleiket.
,,Vas Editnek hívnak. Jászfényszarui származású vagyok, és itt is élek a kislányommal, akit Zsófiának hívnak. Zsófi 6 éves, és idén kezdte az első osztályt. Gyerekkoromban szerettem a kisebb gyerekeket pátyolgatni, ezért is döntöttem úgy, hogy tanítónak tanulok tovább. 2002-ben végeztem a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanító szakán. 2011-ben sajátos nevelési és oktatási igényű tanulókkal való foglalkozások pedagógusa diplomát szereztem. 2004-ben a zsámboki Bajza Lenke Általános Iskolában helyezkedtem el, ahol alsós tanító voltam 17 évig. Idén döntöttem úgy, hogy munkahelyet váltok, és a IV.Béla Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában folytatom tovább a pedagógus pályámat. A döntés meghozatalában nagy szerepet játszott, hogy a kislányom is ebben az iskolában kezdte meg a tanulmányait. A 2021/2022 tanévben az 1.a. osztályban vagyok osztályfőnök, ahol matematikát, magyart, éneket és testnevelést tanítok. Fontosnak tartom a kollégákkal és a szülőkkel a jó kapcsolat kialakítást, ami megsegíti a mindennapos munkámat az iskolában. A kevés szabadidőmben szeretek kirándulni járni a kislányommal.”
,,Zsidai László vagyok, s az idei év szeptemberétől én igyekszem az általános iskola tanulóival megismertetni a magyar nyelv, a magyar irodalom, illetve a történelem tantárgy szépségeit (és egyben rútságait is).
Hosszú-hosszú tanári pályafutásom során (idén a 30. tanévemet kezdtem meg) úgy gondolom, végig jártam a tanári „szamárlétra” minden fokát. Dolgoztam hatalmas, 800 fős városi iskolában, 150 fős kisebb községi iskolában; voltam szaktanár, osztályfőnök, szakmai munkaközösségvezető, diákönkormányzatot irányító tanár. Az iskolák, a pozíciók változtak, a céljaim azonban nem. Mindenhol igyekeztem a legjobb tudásomat adni, diákjaim számára nem csak a megtanulandó ismereteket nyújtani, hanem a közös munka során egyfajta életszemléletet adva, kibontakoztatni tehetségüket, kreativitásukat, illetve merjék vállalni önmagukat, véleményüket, gondolataikat.
Itt is hasonló szellemiségben szeretnék dolgozni. Ehhez azonban először jobban meg kell ismernem a helyi viszonyokat, elvárásokat, majd ezekhez alkalmazkodva végezni munkámat. Tehát türelmet kérek mindenkitől.
Magánéletemet tekintve, Gyöngyösön lakom családommal. A feleségem szintén tanár, jelenleg egy hatvani középiskolában tanít biológiát, egészségügyi ismereteket. A fiam Jászberényben a Lehel Vezér Gimnázium 11. évfolyamán koptatja a padokat.”
,,Maldrik Gábor vagyok. Hatvanban élek, és az elmúlt huszonöt évben hatvani középiskolában tanítottam, illetve igazgatóként irányítottam.
Jászfényszarui kötődésem immár kétirányú, egyrészt művészeti tevékenységem miatt van, hiszen a kezdetektől részt vehettem alkotóként a nyaranta megrendezésre kerülő művészeti táborban, így az itt élőket, dolgozókat, és a barátságos környezetet is ismerem már. Másrészt az idei tanévtől kaptam lehetőséget, hogy nevelhessem, oktathassam a város diákjait. 5.-8. évfolyamos tanulóknak vizuális kultúra tantárgyat, művészeti szakkört, valamint az alapfokú művészeti iskolában a képző- és iparművészeti tanszakon fogok tanítani. Köszönöm a bizalmat!”
A gyermekek olyanok lesznek, amit látnak, amit tanítunk nekik…..nem csak az iskolában, hanem otthon is. Erről szól Nagy László idézete is:
„Sok tiszta szempár nézi lépted,
Legyen hát utad egyenes.
Sok ifjú fogadja szódat,
Legyen hát szavad arra érdemes!
Vezesd őket, utat ne tévessz,
S magadhoz mindig hű maradj,
mert élen állsz, és messze látszol,
Sose feledd: példa vagy!”
(Nagy László)
Kívánok új kollégáimnak örömteli tanítást, érdeklődő gyerekeket.
Lejegyezte: Fáczán Izabella, tanító néni
