Egyházi ünnepek

Szeptember 24. – Szent Gellért nap

Szent Gellért püspök és vértanú emléknapja.
Népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként, remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Október – a rózsafüzér hónapja

A rózsafüzér imádság az Evangélium rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága,
hálaadása a megváltás művéért, mely tulajdonképpen az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.”
/II. János Pál pápa/

Pontosan nem tudjuk, hogy mikor kezdték imádkozni, de a XV. század második felétől már biztosan elterjedt lelkiségi szokás volt. 1480-tól kezdve pontos forrásokból tudjuk, hogy a keresztények 15 „titok” segítségével imádkozva elmélkedtek Jézus életéről, szenvedéséről és megdicsőüléséről.
A pápáknak is mindig kedves imádságuk volt a rózsafüzér, ezért mindig gondosan ápolták – egészen napjainkig.
II. János Pál pápa pedig nem sokkal megválasztását követően, így nyilatkozott: „A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! Csodálatos az egyszerűsége és a mélysége.
A keresztények az 1571. évi lepantói tengeri csatában fényes győzelmet arattak a törökök felett. Ezzel V. Pius pápa a győzelem napját, október 7-ét a Rózsafüzér Királynéjának, Szűz Máriának ünnepévé tette. Azóta októbert a rózsafüzér hónapjának is nevezik.

Templomunkban a gyerekekkel együtt imádkozzuk ebben a hónapban a rózsafüzért, de erre az imádságra gyűlünk össze minden hétfőn reggel. Így indulunk az új hét kihívásai, ajándékai felé. Kérjük a Szűzanya közbenjárását, hogy iskolánkban erősödjék a vágy a Krisztushoz tartozáshoz, hogy keresztény iskoláink az igazi értékek és a remény forrásaivá legyenek.

Szerkesztette: dr. Kocsisné Horti Monika


Október 4-e szentje: Assisi Szent Ferenc.

Minden idők egyik legnépszerűbb szentje.  XVI. Benedek pápa az „életszentség óriásának” nevezte.
Ferencben mély tisztelet és csodálat élt Isten teremtett világa iránt. Költeménye, a Naphimnusz nem pusztán gyönyörködés a természet szépségeiben, hanem Ferenc belső lelki érésének gyümölcse.
II. János Pál pápa az ökológiával foglalkozók védőszentjévé nyilvánította Szent Ferencet.

„Szent Ferenc a teremtés sértetlensége iránti mély és őszinte tisztelet példáját kínálja a keresztények számára. Mint a szegények barátja, aki szeretetben élt Isten minden teremtményével, Szent Ferenc az egész teremtést – állatokat, növényeket, természeti erőket, sőt, Napfivérét és Holdnővérét is – meghívta, hogy együtt tiszteljék és dicsőítsék az Urat. Az assisi nincstelen tanúbizonyságát adja annak, hogy ha békében élünk Istennel, nagyobb készséggel fogjuk építeni a békét az egész teremtéssel is, ami elválaszthatatlan a népek közötti békétől.”

(II. János Pál pápa: Az ökológiai válság: közös felelősségünk. Üzenet a béke világnapjára. 1990. január 1.)

* * *

„Szent Ferenc misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. […] Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. […] számára valamennyi teremtmény fivér és nővér volt, aki szeretetkapcsolatban állt vele. Ezért feladatának érezte, hogy mindennek gondját viselje, ami csak létezik. […] Szent Ferenc szegénysége és egyszerűsége nem merőben külső aszketizmus volt, hanem valami gyökeresebb: lemondás arról, hogy a valóságot puszta használati tárggyá alakítsa, amely felett rendelkezni lehet. […] Szent Ferenc – hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit. ”

(Ferenc pápa: Laudato si’)

A teremtett világ szépségére napról napra rácsodálkozhatunk, de csak akkor, ha megőrizzük, amit ajándékba kaptunk! Iskolánk évről évre, így az idén is csatlakozott az autómentes naphoz, melynek keretében sokan igyekeztek gyalogosan, kerékpárral érkezni a suliba. A kisiskolásokkal  beszélgettünk arról, ők mit tehetnek és mit tesznek az őket körülvevő teremtett környezetért. A beszélgetés közben papírból, elkészült a farkast megszelídítő Szent Ferenc alakja is.


NAPHIMNUSZ

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.

Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.

Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!

(Sík Sándor fordítása)

Szerkesztette: dr. Kocsisné Horti Monika


Mindenszentek ünnepe

Ezen az ünnepen mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.
Templomunk titulusa Mindenszentek. Október 25-én ünnepeljük templomunk búcsúját, mely nagy kegyelem, hiszen ez az ünnep és az ezt követő Halottak napja mindenki számára fontos. Mindenkinek vannak megboldogult szerettei, akik lelki üdvösségéért  a búcsúi szentmisében könyöröghetünk és együtt lehetünk szeretteinkkel az Úr asztalánál. Együtt imádkozzuk! Adj Uram örök nyudolmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik! Amen.

Szerkesztette: dr. Kocsisné Horti Monika


November

A november bőséggel kínált lehetőséget arra, hogy az önzetlenségben példát mutató szentekre figyeljünk. Szent Márton és Szent Erzsébet élete, iskolánk diákjai számára lassan már olyan ismertté válik, mint Szent Miklós püspöké. Ebben az évben is emlékeztünk a szentekre és igyekeztünk életük példáját intézményünk falai között, a gyerekek nyelvére lefordítva követni, megélni. Manapság elterjedt fogalom az érzékenyítés.  Ha ezekre a szentekre tekintünk, a legeredményesebb utat választjuk. „Csak” követnünk kell őket!

„Vállalom a feladatot, nem vonakodom a munkától.” – Szent Márton jelmondata.

Szent Márton


Szent Márton napján a gyerekek minden órán ügyességükért, kedvességükért, figyelmességükért, segítőkészségükért egy-egy liba figurát kaptak, melyeket azután apró jutalomédességre válthattak be. Az apróságok különösen, de a nagyobbak is szívesen gyűjtögették a „szárnyasokat”.




Nagyobb boldogság adni, mint kapni./Apcsel. 20,35/ „Jót tenni, jó!”

Szent Erzsébet


A szolgáló szeretet szentjét tisztelhetjük Árpád-házi Szent Erzsébetben, kinek jelmondata: „Tegyétek boldoggá az embereket!” most is arra sürgetett minket, hogy adjunk a szükséget szenvedőknek. Az adománygyűjtésben,- melyet november 9-19. között hirdettünk meg- 1 kg cukrot kértünk Erzsébet kötényébe, amit a Főegyházmegyei Karitász Központ segítségével juttatunk el a rászorulókhoz. Sokak szívét sikerült megszólítani, melyért hálát adunk az Úrnak és kérjük a szent közbenjárását!





Szent Erzsébet!
Te Krisztus szemével néztél,
Krisztus kezével adtál,
Krisztus szívével szerettél…
Segíts, hogy mi is
Krisztus szemével lássunk,
Krisztus kezével adjunk,
Az Ő szeretetével szeressünk.
Remélünk benned,
Bízunk benned, Isten munkatársát látjuk benned,
Krisztus szemével néző,
Krisztus kezével adó,
Krisztus szívével szerető
Szent Erzsébet!

Ámen.

(Szerkesztette: dr. Kocsisné Horti Monika hitoktató)

Szent Márton kép – Forrás: https://cultura.hu/aktualis/szent-marton-elete/

November 5. Szent Imre herceg ünnepe

A magyar ifjúság védőszentjére emlékezünk.A szüzessége példa, de példa harcra edzettsége is. Akitől bátorságot, alázatot, Isten iránti szeretetet, imádságos lelkületet tanulhatunk.Szent István királynak és Boldog Gizellának fiaként született 1000 és 1007 körül Székesfehérvárott. Hétéves korától Szent Gellért püspök nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. Fiútestvérei korán meghaltak, és így ő volt a trón várományosa. A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek a veszprémi Szent György kápolnában. Bár atyja kívánságára házasságra lépett, szűzi tisztaságát mégis megőrizte, élete így lett jel és példakép. Nem tudjuk ki volt a felesége, de méltó volt Imréhez, mert a házasságban a legnagyobb erényt többre értékelte mint a gyermekek utáni vágyat. Szent István király fiához, Imréhez intézett Intelmei, arról szólnak, hogy milyen legyen a jó keresztény uralkodó. Imre az is lett volna, ha egy vadászat alkalmával meg nem öli egy vadkan. Veszprém közelében halt meg 1031. szeptember 2-án. Szent László király uralkodása alatt, István király és Gellért püspök kanonizációjának évében, 1038. november 5-én őt is szentté avatták. Tiszta életével ma is útmutatója a jóra törekvő ifjaknak.


Advent – Az Úr érkezését várjuk

Idén november 29-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.

Advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az élet Urát.

A keresztény és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a királyok királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe), egyet kivéve (ami rószaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az Úrjövet már közel van.

A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila miseruhát ölt. A járványra való tekintettel idén sokan csak online módon tudnak bekapcsolódni a szentmisékbe, valamint most különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, illetve családi körben az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.

A keresztény ember számára az adventi időszak, amely egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk. Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (…) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk” (Iz 2,1–5). Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás. Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap, hogy: Marana tha, jöjj el Uram!

Kívánjuk, hogy – ebben az évben, amely mindannyiunkat a járvány miatt még inkább próbára tesz – az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, Velünk az Isten!

Forrás és fotó: Magyar Kurír (https://www.magyarkurir.hu/hirek/advent-az-ur-erkezeset-varjuk?fbclid=IwAR3crOrhXQXjjZQm5Gu1CgfoipkifGQt3NiVKX7_zZ-kwqMojXhK2Af_dfM)


November 30 – Szent András élete

Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35–42).

A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16–20; vö. Mt 4,18–22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).

András életéről — aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!” — az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett.

Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.” Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!”

András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.

Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: ,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!”

Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.

Istenünk, ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk, engedd, hogy Egyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!


Január

„Békesség e háznak! És minden lakójának!”

Iskolánkban az új esztendő zavartalanul kezdődött.  Az adventi lelkinap után, ismét meglátogatta intézményünket Gábor atya. Január 6-án, Vízkereszt napján, – amikor kezdetét veszi a  házszentelések ideje – mindkét épületet, ahol oktatás folyik, megáldott az atya. A jelenlegi helyzethez és előírásokhoz alkalmazkodva, a diákságot a felső tagozaton két osztály, az alsó tagozaton a harmadik osztályokból néhány diák képviselte. A gyerekek izgatottan várták az ünnepet, hiszen emlékeztek az elmúlt évek eseményére. A felső tagozaton a hitoktatók osztályai részesültek a lehetőségben, hogy jelen lehettek az ünnepen. Az alsó tagozaton azok a gyerekek vehettek részt az szertartáson, akik az elmúlt hónapokban a leginkább igyekeztek a szeretetben világítani  diáktársaik számára. Gábor atya kicsit  beszélgetett a gyerekekkel az ünnep tartalmáról, majd a szertartást követően, a diákok éneklésétől kísérve, felírta az új esztendő évszámát, valamint a C+M+B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!” Ez a néhány betű egész éven át emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között „otthonunk” felett van. Az alsós gyerekekkel –  mindennek érthetőbbé tétele érdekében – készítettünk egy házikót, – mely a mi munkahelyünket jelképezi – és minden ablakába, ajtajába, került egy-egy osztály/ mindenki odaírta a nevét/ és az itt dolgozó felnőttek, és Gábor atya erre is felírta az évszámot és a betűket.

 „Az Isten és ember iránti szeretet hőse…”

A január iskolánk életében különösen fontos hónap. Iskolánk névadója IV. Béla király, így leánya Szent Margit, intézményünk védőszentje. Szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária még a gyermek születése előtt, a tatárok támadása miatt elmenekültek az országból. Az ország megmaradásáért, a szülők a születendő gyermeket Istennek ajánlották, melyről nem feledkeztek meg és a 3 éves királylányt a veszprémi domonkos rendi nővérekre bízták. Apácák között nevelkedett és élt. Rendtársai írták róla. „Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.” Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a betegek szolgálatában való hősies kitartás. Égi születésnapja, január 18-a.

 Emléknapja köré az idén, – a járványhelyzet miatt a róla elnevezett jótékonysági Liliom bál elmaradt – egy héten át tartó programot szerveztünk. Az alsó és felső tagozatos diákok életkori sajátosságaihoz alkalmazkodva, minden nap új feladatokat kellett megoldani iskolánk valamennyi osztályának.  A jó megoldások új ismeretekkel gazdagították a gyerekek tudását és segített közelebb jutni Margit, az Istennek ajánlott királylány alakjához. A kisiskolában a játékos feladatokból készült egy látványos kiállítás is, amit a gyerekek a feladatok megoldásával maguk készítettek.

Alázatosság és ártatlanság példaképe, szent Margit! Ki Jézus szívéért elhagytad

királyi pompát, és az Úr tiszta jegyese lettél, íme Hozzád folyamodom és oltalmadba

ajánlom szívemet és lelkem tisztaságát!

Nagy alázatosságodra kérlek, őrizd szívemet, hogy meg ne rontsa a hiúság! Angyali

ártatlanságodra kérlek, ajánlj engem égi jegyesednek és az Ő szeplőtelen Anyjának,

hogy esedezésem által minden bűntől tisztán maradhassak. Ámen.