Beszámoló

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás
Támogatáskezelő nyílt pályázatot hirdetett Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
címmel, a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítése
érdekében. Iskolánk nyertes pályázatot nyújtott be, melyen 2.818.450 Ft-ot
nyertünk, így 47 tanuló és 4 kísérő pedagógus 2017. szeptember 26 -30 között
5 felejthetetlen napot töltött Erdélyben, főként Sóvidéken. A Határtalanul! program
célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása,
elmélyítése. Ennek keretében magyarországi iskolák tanulói az állam
támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok
magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni
magyarságról.

A több heti szervezés és előkészítés részeként a kiránduló gyermekek szüleinek
szülői értekezletet tartottunk. Az utazáson részt vevő diákok és kísérőtanáraik
számára HATÁRTALANUL! előkészítő órát szerveztünk, amikor a Magyarország
határain túl élő magyarságról, annak történelméről, létszámáról, a részletes
programról és a  toleranciáról beszélgettünk. Utazásunk megszervezésében a
Csillagösvény Utazási Iroda működött közre.

A nagy útra egy keddi hajnalon indultunk. Mindenki nagyon izgatottan foglalta
el a helyét a buszon, hogy elkezdhessük hosszú utunkat.

Első programként Nagyszalontán az Arany János Emlékmúzeumba tértünk be, ahol a
kiállítást a „Csonkatoronyban” tekintettük meg és itt koszorút is elhelyeztünk. A
múzeum által biztosított tárlatvezetőnktől sok érdekes információval lettünk
gazdagabbak. Segesváron rövid látogatást tettünk, majd Ispánkúton –
ahol feltételezhetően utoljára látták élve a költőt-megtekintettük a Petőfi Sándor
emlékművet. Késő este Székelyudvarhelyen a nagyon szép és kényelmes
Hintó Panzióban elfoglaltuk végre szállásunkat, ahol már vacsorával
vártak bennünket. Másnap reggel Máréfalva községben sétáltunk és gyönyörű
székelykapukat tekintettünk meg, majd Zetelakára utaztunk, ahol meglátogattuk
a helyi hetedikes diákokat, új barátságok születtek. Innen Ivón keresztül vezetett
utunk a Madarasi Hargitához, ami a székelyek Szent Hegye és csúcs 1801 méteres
magasságban található. Az út egy részét Robur hátulján, illetve traktor vontatta
gumikerekű szekéren-„terepjárón”-utazva, majd az út utolsó szakaszát már
gyalogosan tettük meg. A hideg és a szél ellenére nagyon jól éreztük magunkat,
csodás panoráma tárult elénk. Itt elénekeltük a Himnuszt és a Székely Himnuszt,
majd elhelyeztük koszorúnkat. A szállásra visszatérve mindenkinek nagyon jólesett
a forró leves!

A harmadik nap reggelén ellátogattunk Farkaslaka településre, melynek neve
összefonódik a legnagyobb székely író- Tamási Áron nevével. Itt található
bölcsője és a végrendeletében megfogalmazott kérésének megfelelően sírja is,
melyre szintén elhelyeztük jelképes koszorúnkat. A síremlék melletti téren
az Aradi Tizenhárom vértanúnak emléket állító millenniumi emlékművet is
megtekintettük. Szejkefürdőn megismerkedtünk a borvizekkel, kóstolhattuk
is- bár kén-hidrogén tartalma miatt nem lett a diákok körében népszerű.
14 székelykapun keresztülsétálva jutottunk el Orbán Balázs, a legnagyobb
székely író, történész és egyben etnográfus sírjához, ahol még medve
talpnyomokkal is találkozhattunk a sáros talajon. Innen utunk a Székelyföld
szívében található székelyvarsági Zsindelyországba, a csend szigetére
vezetett. Tanyasi piknik ebédünk után vadregényes tanyavilági túrára
indultunk, eljutottunk a helyi Parlamentbe, betekintést nyertünk a zsindelykészítés
technikájába, majd tovább túrázva a Csorgókő-vízesés adott feledhetetlen élményt.
8 kilométeres túránk során elsétáltunk a Jézus-kútja forráshoz is, végül
betértünk a Bálint Vencel birtokán lévő 200 éves vízimalomba, ami egyben
egy körfűrészt is üzemeltető, mai napig működő létesítmény.

A negyedik napot Korondon kezdtük, ahol Józsa János népi fazekasmester ismertetője után körbejárhattuk a kerámiákkal teli boltját, innen szinte senki sem távozik
üres kézzel. Rövid sétát tettünk a településen, majd a sóbányászat fellegvárába a
parajdi Sóbányába tértünk be pár órára. A kitermelt só helyén kialakult tárnák,
csarnokok klímája gyógyhatású. A településen a 8 hektár területű Sóhát
természetvédelmi terület. Kényelmes sétát tettünk a Sószorosban, ahol a felszínen
nagyon jól megfigyelhető volt a változatos felületű terep 576 méter magas
Só-hegyén a fehér sókristály. A szállásra visszafelé menet belvárosi sétát tettünk
Székelyudvarhelyen, majd este együtt táncoltunk a Boróka Néptáncegyüttessel.

Az utolsó nap reggelén kissé szomorkásan hagytuk el szállásunkat, hiszen elérkezett
a hazautazás ideje. A délelőttöt még Szovátán, a Medve-tó körül töltöttük. Itt
búcsúztuk el az egész héten kitartóan bennünket kalauzoló honismereti vezetőnktől,
Vajda Évától. Hazafelé a Tordai-hasadékban sétáltunk, ami egy mészkő-hasadék a
Torockói-hegységben, 1938 óta védett terület. Tartalmas, de fárasztó 5 napunk
szombat este 11 órakor ért véget, amikor – az itthon maradottak örömére- épségben
hazaérkeztünk.

A következő hét során már itthon, a diákokkal együtt értékeltük a látottakat.

Köszönöm a szülőknek, hogy elengedték és ránk bízták féltett
kincseiket-gyermekeiket határon túlra is. Köszönöm a diákok kitartó
túrázását, a lelkesedést, a közös élményeket. Nagyon köszönöm
Lovászné Török Magdolna, Polatschekné Rimóczi Melinda
és Tóth Sándorné kollégáim segítségét, támogatását, illetve hogy
együtt vehettünk részt ebben a feledhetetlen Sóvidéki kalandban!

 

Mészárosné Dobák Ildikó
tanár, projektvezető