ADOREMUS
Juhász Ferenc
miskolci plébános
2021. január 10. vasárnap
Urunk megkeresztelkedése
Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem hogy ő szentelje meg a vizet.
A víz, mint gyógyító erő is megjelenik. A föld nagy kincse. Ha az ivóvízkészlet veszélybe kerül, sok helyütt katonai erővel védik. De a víz a keresztségben a tisztaságot és a bűntelenséget jelenti. Legyünk büszkék és boldogok, hogy meg vagyunk keresztelve: annak napját kellene születésnapként ünnepelni.
Jézus ebben a percben úgy áll előttünk, mint a mennyei Atya kedves Gyermeke, de most van hozzánk is a legközelebb. „Te vagy az én szeretett Fiam!” – halljuk az evangéliumból a Jézus megkeresztelkedésekor elhangzó atyai szózatot.
Azt jelenti ez a hang, hogy maga az Atya áll oda Jézus Krisztus mögé. Ahogyan a kereszteléskor a keresztszülő veszi kajára a gyermeket, vagy a bérmálkozáskor a bérmaszülő a bérmálkozó mögött áll, kezét vállára teszi, ezzel jelzi, hogy vállalja, hogy támogatja. Isten nélkül a világ egy nevelőintézet, ahol mindenki idegen mindenkinek, sőt ember embernek farkasa. Istennel a világ az otthon melegsége és szeretete. Ám ahhoz, hogy ezt átérezd, meg kell hogy nyíljon az ég. Amikor megkereszteltek, megnyílt. Amikor áldozol, amikor gyónsz, amikor bérmálkoztál, amikor imádkozol, amikor gyónsz, amikor bérmálkoztál, amikor imádkozol, amikor szentmisén vagy: megnyílik az ég. Hallod-e az Atya szavait? „Te az enyém vagy, kedvellek!” Az, hogy valaki az Isten gyermeke, nem jelent föltétlenül dédelgetést. Pedig gyakran erre számítanak naiv módon.
Kiskamasz gyerekek jönnek hazafelé az iskolából. Hátukon a táska, és kettő közülük nagyon összeakaszkodik. Először csak lökdösik egymást, utána rángatják, majd birokra kelnek, és benn, az árokban folytatják. Komoly verekedéssé fajul az összetűzés. Szakad ing és trikó, repül a táska is. Nézi ezt egy felnőtt, és átkiabál az utca másik oldaláról, hogy azonnal hagyják abba. De nem hagyják. Egy kerékpáros is jön arrafelé, nézi-nézi a gyerekeket, és már majdnem túlmegy rajtuk, amikor hirtelen fékez, ledobja a biciklit a fűbe, odasiet a verekedőkhöz, kirángatja őket erővel az árokból, és egyiknek durr!, lekever egy nagy pofont. A másik meg elszalad. Szemben a kapuból az előbbi felnőtt, felháborodva ordít át a biciklis férfinak: Ember maga mit csinál?! Honnan tudja, hogy ez volt a hibás, a másikat meg futni hagyja?! A biciklis, még mindig a gyerek grabancát fogva visszamordul? Igen, de ez az én fiam…
