Bobby és Raymond talán túl fiatalok voltak ahhoz, hogy érezzék az ajándékozás örömét. A szüleiket nagy meglepetés érte.
Joe és én stabil értékrendet és a szolgálat fontosságának tudatát akartuk adni két fiunknak. Közeledett a hálaadás ünnepe, és Joe arra gondolt, hogy a szokásos zajos családi ünneplés helyett menjünk el a helyi misszióhoz ételt osztani a hajléktalanoknak.
Az ötlet természetesen nem nyerte el Bobby és Raymund tetszését. Joe-val azonban ragaszkodtunk hozzá, betereltük a két csalódott fiúcskát a kocsiba, és elindultunk a Szent József-templom felé, ahol több száz hajléktalan család kapott ritka kincset aznap: meleg vacsorát. Útközben megpróbáltuk elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mit jelent a nagylelkűség, de arckifejezésükből ítélve az üzenet nem igazán jutott el hozzájuk.
A misszióhoz érve Raymond és Bobby azt a feladatot kapta, hogy kukoricakenyeret osszanak az érkezőknek. Figyeltük, ahogy a piknikasztalok sorai között sétálgattak, és egy szót sem szóltak, csak egymáshoz. Joe-val pulykát és köretet szolgáltunk fel, és amikor legközelebb felpillantottunk, a fiúk fáradtan egy sarokban ültek és látványosan unatkoztak. Azonban akadt még munka bőven: egy felnőtt önkéntes szalvétát nyomott a kezükbe, hogy osszák szét.
Néhány óra múlva szóltam Joe-nak, hogy megnézem mi van a fiúkkal. Nagy meglepetésemre egy hajléktalan családdal beszélgettek, amikor rájuk leltem. Raymond odajött hozzám, és a fülembe súgta, hogy fogalma sem volt arról, hogy ilyen sok gyereknek nincs rendes otthona.
A hosszú nap után hazafelé tartottunk. A fiúk csendesek voltak, el is szundítottak a hátsó ülésen. A következő napokban nem sokat beszéltek a hálaadás napi élményeikről. Joe-val arra gondoltunk, hogy talán túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék, mit jelent másokat szolgálni. Joe azt mondta, hogy az ajándékozás örömét majd megismerik, ha felnőnek. Csak adjunk nekik egy kis időt.
Közeledett a karácsony, és azt ígértem a fiúknak, hogy otthon töltjük az ünnepeket. Legnagyobb meglepetésemre azonban heves tiltakozásba ütköztem. Nem elég, hogy vissza akartak menni a misszióhoz az ünnepen, de még apró ajándékokat és rajzokat is készítettek új barátaik számára. Nem csoda, hogy olyan csendesek voltak. Összegyűjtötték a játékokat is, amikkel már nem játszottak. A szentestét otthon töltöttük, de karácsony másnapján elmentünk a Szent József-templomhoz, ahol ételt, mosolyt és a két kis teremtő angyalka által készített ajándékokat is osztottunk.
Marie Jones
A hittel teli élet…lehetővé teszi, hogy mindenben felfedezzük Istent, s elménk állandóan készen álljon a Ő akaratára.
Francois Fenelon
